Az EU tagországai közel egymillió bevándorlónak adtak állampolgárságot 2016-ban, 18%-kal többnek, mint egy évvel korábban – áll az Eurostat nemrég megjelent kutatásában. A legtöbben Európából és Afrikából tették le az esküt valamely tagországban, de bőven akadtak olyanok is, arányukat tekintve 1,3 %, akik semmilyen vagy ismeretlen „állampolgársággal” rendelkeztek. Ők az ún. hontalanok csoportja, akiket egyetlen nemzet sem ismer el állampolgáraként.
Legális hontalanok?
A Quartz, brit hírportál egy 20 éves nő példáján mutatja be, hogy hogyan élhet valaki hontalanként 2 hónapos kora óta az Egyesült Királyságban. Helen Smith Nigériából érkezett szüleivel kisbabaként a szigetországba, ám mivel nem ott született és egyik szülője sem brit állampolgár, így nem kapta meg automatikusan az állampolgárságot. Bár az országban azóta eltöltött idő jogosulttá tenné őt az állampolgárságra, azonban ennek ára megfizethetetlen számára, ugyanis a világon itt a legdrágább a személyazonossághoz jutás, ennek összege 1282 fontot kóstál. A szigetországban hozzávetőleg 120 ezer főre tehető a Helenhez hasonló emberek száma – hozta le az Origo cikke a brit adatokat. A hontalan személyek nem kaphatnak személyazonosító igazolványt, így nem tudják hivatalos helyen igazolni magukat, vagy akár útlevelet, hogy elhagyják az országot. Számukra megnehezül a munkavállalás, a banki, bírósági ügyek intézése, de az egészségügyi ellátáshoz jutás vagy akár az oktatásban való részvétel is, pedig az ENSZ 1954-es hontalan személyek jogállásról rendelkező egyezménye szerint a csatlakozó országok vállalják, hogy hasonlóan bánnak a hontalan státuszúakkal, mint a külföldiekkel, és egyes esetekben hasonló jogokkal ruházzák fel őket, mint az állampolgárokat.
Kenyában él a nagyjából 4000 főt számláló Shona közösség, akik 50 éve Zimbabwéból vándoroltak át Kenyába, azonban az utódaik a mai napig nincsenek elismerve kenyai állampolgárként. Az Equal Times oldalán olvashatjuk, hogy 1,1 milliárd ember él a Földön, akik semmilyen módon nem tudják azonosítani magukat, ezeknek körülbelül a fele a szubszaharai régióban. Itt az anyakönyvezési ráta 50 % alatti, míg Közép-Kelet Európában ugyanez az arány 98 %. Az 1,1 milliárd főt javarészt kiskorúak alkotják, hiszen 10-ből 4 fő 18 év alatti, illetve minden 6. öt év alatti kisgyermek. Az UNICEF adatai szerint a lányokat kevesebbszer regisztrálják születéskor, mint a kisfiúkat. A nemek közti szakadékot erősíti, hogy a nőknél intézményesített korlátai is lehetnek az azonosításnak, hiszen néhány afrikai országban számukra házassághoz kötik a hivatalos okmányhoz jutást.
2000 óta 23 ország mutatta be a Nemzeti Azonosító Programot a szubszaharai régióban, bevezetve a biometrikus ID kártyákat. Az évente több, mint 30 ország részvételével megrendezésre kerülő ID4Africa kiállítás és konferencia – melyen minden évben a nyomdánk is kiállít – egyedülálló lehetőség a digitális ID termékek megismeréséhez az ottani kormányzatok számára – olvasható a Discourse on development összefoglalójában.
Hontalanok biometrikus azonosítása
A hontalanok nem tudják felmutatni hivatalos okmányukat a határátkelőhelyeken, nem tudják igazolni, hogy kik ők és honnan érkeztek, azonban ha már szülőföldjükön, elektronikus úton regisztrálják valamely biológiai jegyüket, amivel csak és kizárólag ők rendelkeznek, úgy bárhol és bármikor azonosíthatóvá válnak a jövőben. Persze csak ha egy külföldi azonosítás során adottak azok az államközi megállapodások, amelyek jogi és technikai szempontból ezt lehetővé teszik. Ilyen egyedi azonosítónk lehet az ujjlenyomatunk, a szemünk írisze vagy az arcképünk. A korszerű kártya vagy papíralapú személyazonosító igazolványok, útlevelek ezeket a biometrikus azonosító jegyeket már elektronikusan is képesek hordozni. A Siliconrepublic hírportál cikke veti fel a kérdést, hogyha 2 milliárd embernek van Facebook profilja a Földön, 1,1 milliárd pedig nem rendelkezik hivatalos személyazonosítóval, akkor miért ne lehetne átmenet a kettő között? A USaid amerikai civil szervezet egy hosszas tanulmányban taglalja, hogy melyek azok a digitális lehetőségek, amik megoldást adhatnak erre a globális problémára. 2015 szeptemberében a világ vezetői egy történelmi ENSZ csúcstalálkozón megfogalmazták a Fenntartható Fejlődési Keretrendszert, melynek 16.9-es pontja értelmében legális személyazonosítóval kell rendelkeznie minden egyénnek, beleérte az anyakönyvezést is 2030-ra. A cél tehát az, hogy a jövő babái már a kórház elhagyásának pillanatában letegyék digitális „lábnyomaikat”, azonban ehhez még számos feltételnek kellene megvalósulnia a jelenben.