A digitális világ terjedésével összefüggésben, a közösségi oldalak népszerűségének növekedése láttán a nyomtatott sajtó és a minőségi újságírás eltűnése miatt sokan aggódnak.
Jogosan merül fel a kérdés, mennyire van létjogosultsága a valós, igényes tartalmaknak, miközben a közösségi oldalakon szinte maguktól terjednek az ellenőrizetlen, sokszor valótlan információkat tartalmazó „hírek”, vicces, olykor inkább kínos videók.
Lapkiadók és újságírók egyaránt igyekeznek helyt állni, megfelelőképpen reagálni erre az új helyzetre; nem véletlen, hogy a Kreatív is foglalkozik a témával.
Számos kiadó azt a taktikát választja, hogy újságíróinak legjobb cikkeit ingyen teszi közzé. Az ingyenesen elérhető sztorik nagy forgalmat generálnak, a nagy forgalom pedig a hirdetések által profitot termel. Azonban egyre több kiadó ismeri fel, hogy ez a módszer nem lehet az üzleti modelljük alapja. A hirdetésekből származó bevételek értéke csökkenő tendenciát mutat, és a Facebook-kal, valamint a Google-lal folytatott verseny sokaknak túl erősnek bizonyul. Éppen ezért sok kiadó a paywall-ban, azaz az ún. fizetőfalban, más néven fizetési falban vagy előfizetői tartalomgyártásban látja a megoldást.
A New York Times által megalkotott, 2011 óta alkalmazott „meter” elnevezésű modell nagy kiadók nagy piacain lehet működőképes. A modell lényege, hogy egyes cikkeket ingyenesen tesznek közzé honlapjukon, míg másokért fizetni kell.
Az ún. „freemium model” a német Bild módszere; számos tartalom ingyenes az olvasóknak, de az igazán érdekes, különleges cikkek csak előfizetés ellenében érhetők el. Ezeket a cikkeket Bild + logóval jelölik, havonta 5 eurót kell értük fizetni.
A legradikálisabb megoldásra, a „hard paywall-ra” a legjobb példa a Financial Times és a The Times gyakorlata. Az összes online cikket csak fizetés ellenében lehet elolvasni. Ez a modell abban az esetben működik, ha az olvasók az igazán nagy lapok tartalmait igazán el akarják olvasni. A legtöbb ember 3 másodperc után azonnal elhagyja az oldalt.
A fenti három modell közös jellemzője, hogy igyekeznek előfizetőket toborozni. A kiadók szemszögéből vizsgálva a dolgokat, ha a lapnak sok előfizetője van, akkor minden rendben. Az emberek nagy része azonban nem akar a weben található tartalmakért fizetni, ennek ellenére a kiadók egyre inkább előfizetésre, fizetésre kényszerítik olvasóikat. Sokan ki nem állhatják a fizetőfalakat, mert újra és újra regisztrálniuk kell minden egyes újságnál vagy magazinnál, és havi díjakat kell fizetniük, miközben egy csomó cikk nem is érdekli őket igazán.
A Blendle nevű holland startup egy újszerű ötlettel állt elő. Szerintük az újságírásnak nagyobb ügyfél élményt kell nyújtania. Arra gondoltak, mi lenne, ha
- az olvasók minden számukra fontos lapot egy helyen olvashatnának,
- ezek olvasásához csak egyszer kellene regisztrálniuk,
- csak azokért a cikkekért kellene fizetniük, amiket ténylegesen el is olvasnak,
- ha az adott cikk nem tetszett, visszakapják a pénzüket,
- nem lenne előfizetési díj,
- nem lennének hirdetések.
Nos, éppen ezt az ötletet valósították meg egy éve Hollandiában. A Blendle nem arról szól, hogy ha keveset fogyasztasz, keveset kell fizetned. Sokkal inkább arról, hogy egy kattintással lehet olvasni és fizetni. A lehető legnagyobb felhasználói élmény nyújtásáról – ennek jó példája a pénz visszafizetési garancia. És arról, hogyan segíthetjük az olvasókat a megtalálni a nekik legfontosabb, minőségi cikkek megtalálásában.
Anélkül, hogy akár egy eurót is költöttek volna marketingre, a Blendle egy év alatt 250.000 felhasználót hódított meg. Az titok, pontosan mennyi pénzt hoztak így össze, de az biztos, hogy sokkal – többet, mint amennyit az Apple termel a kiadóknak. A pontos összegnél fontosabb viszont, hogy mindez olyan emberektől származik, akik korábban nem fizettek online cikkekért. A Blendle szolgáltatása révén most fizetnek a cikkekért, gyakran az életükben most először.
Az elmúlt egy év tapasztalatai a Blendle számára
- A mikrofizetés működhet az online cikkeknél – de nem híreknél
Az emberek nem költenek arra, amit máshol ingyen is megkaphatnak. Szívesen fizetnek viszont háttér információkért, nagyobb elemzésekért, véleményekért, hosszabb interjúkért.
- Felhasználóik a pénz visszatéríttetésével büntetnek a trükkös szalagcímekért
Az olvasók csak azért a tartalomért hajlandók fizetni, amit értékesnek tartanak, így a Blendle-nél egyre inkább a minőségi újságírás kerül előtérbe.
- A mikrofizetés és a pénzvisszatérítések egy új minőségi mérőszámot adnak ki
Az elmúlt 20 évben a kiadók az oldalmegtekintések alapján mérték teljesítményüket. Később egyre több kiadó az adott oldalon eltöltött időt kezdte mérni az oldalmegtekintések száma helyett. Hollandiában az újságírók két új, fontos mutatószám alapján mérhetik cikkeik minőségét:
- cikkeik mekkora bevételt generáltak a mikrofizetésekkel?
- cikkeik elolvasása után hányan kérték vissza a pénzüket?
- A mikrofizetésekből származó bevétel addicionális
Egy évvel ezelőtt néhány holland kiadó megijedt attól, hogy a Blendle elindítása az előfizetések felmondását fogja eredményezni. Mára már nyilvánvalóvá vált, hogy a Blendle nem a jelenlegi előfizetőket vonzza, hanem sokkal inkább azokat, akik jelenleg egyáltalán nem fizetnek. A jövőben együtt dolgoznak majd kiadókkal, hogy a Blendle-t integrálják applikációikba és honlapjaikba.
A Blendle második éve a nemzetközi terjeszkedésről fog szólni. Meglátjuk, hogy ez a modell csak a holland emberek körében, a holland piacon működik, vagy tényleg van benne valami különleges.